November 28-án, hétfőn délután két kortárs szerző új prózaköteteit ismerhették meg a könyvtár előadótermében összegyűlt érdeklődők. Mindkét szerző idén jelentkezett új kötettel, Lakatos Mihály tárcakötete, a Mosoly járvány idején az Előretolt Helyőrség Íróakadémia kiadásában jelent meg, Simó Márton Iker című új nagyregénye az AB-ART kiadó gondozásában látott napvilágot. A szerzőket Zsidó Ferenc, a Székelyföld főszerkesztője faggatta. Részletek:
Zsidó Ferenc többek közt eddigi életútjukról kérdezte a két szerzőt. A beszélgetésből kiderült, hogy mindketten szorosan kötődnek Udvarhelyszékhez, bár Lakatos Mihály régóta Budapesten él családjával.
Lakatos Mihály 2015 óta a Magyar Nemzetben közölte tárcáit, első, tárcákat tartalmazó kötete a Súlyos Ügyek 2019-ben jelent meg. Második tárcakötében is Ábel a megélt események szereplője, az ő személye tartja össze az írásokat, akárcsak az előző kötetben.
“Tamási Ábele annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlajára, az enyém már csak a józan észt – mondja a szerző. – A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatalálniuk rá.”
Zsidó Ferenc szerint Lakatos Mihály tárcái személyesek, mélyek, de a humor köntösében elviselhető a mondandójuk.
Simó Márton Iker címú új regényében egy ikerpár – Hunor és Magor – életútját követi, de ezzel párhuzamosan az ábrázolt történetek jóvoltából kibontakozik előttünk egy székelyföldi család élete is a múlt század utolsó harmadától napjainkig. A narrátor – a harmadik testvér – szintén fiú, öt évvel idősebb, aki mindvégig abban a miliőben tartózkodik, ahol eszmélt és nevelkedett. A székelyföldi falu és a kisváros világa mutatkozik meg a belső monológok révén, némi kitekintéssel a Kárpát-medence más területeire. Mivel az ikrek egyike, Magor a disszidálás útját választja, a regény lapjain elénk tárul a nagyvilág, így mi is részesülünk a „migráló” hős élményeiből.
Arra a kérdésre, hogy számára mi volt fontosabb a regény írásakor, a szociografikus háttér, vagy az egyéni életutak ábrázolása, Simó Márton elmondta a találkozón, hogy archetípusokat mutatott fel a regényében, a realista ábrázolásmódot, a klasszikus történetfűzést választva.
Mindkét szerző felolvasott a bemutatott kötetekből, majd dedikálással ért véget a találkozó.
Fotóalbum
