70 éve

1954. október 25. Budapesten  meghalt Rápolthy Lajos szobrász, éremművész. Székelyudvarhelyen a kőipari szakközépiskolában, Budapesten az iparművészeti iskolában, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. 1912 óta főleg szoborportrékat és érmeket állított ki a Műcsarnokban. Több művészi érem és plakett alkotója. Néhány évig Konstantinápolyban élt, 1915-1916-ban az ankarai művészeti akadémia tanára volt. Angorában elkészítette Kemál Atatürk szobrát.  Főbb szoborművei: Michelangelo mellszobra Carrarában, a szombathelyi székesegyház Pietàja, Ürményi József domborműve Szegeden és Vízöntő fiúja a budapesti ceglédi úti bérháztelepen.(Székelyudvarhelyen született, 1880. március 15- én).  

140 éve

1884. október 15. Csíksomlyón született Földes Zoltán elbeszélő, költő, tankönyvíró. Csíksomlyón tanítói oklevelet, Kolozsvárt jogi doktorátust szerzett, tanító lett. Évekig tanított Gyergyóremetén az első világháború előtt, a csutakfalvi iskola igazgatója volt. Már az első világháború előtt több kötete jelent meg. A Hírnök, Pásztortűz, Vasárnap, Új Cimbora, Jóbarát, Erdélyi Tudósító munkatársa volt. 1929-1930-ban Angyalkert (később Erdélyi Kis Pajtás) címmel gyermekújságot adott ki. Gyermekek számára írt köszöntőkönyvet (Kolozsvár, 1923) és iskolai használatra elkészítette Maros-Torda vármegye földrajzát (Kolozsvár, 1923). A népiskolák IV-VIII. osztályai számára szerkesztett magyar olvasókönyveit (1928–37) a katolikus elemi iskolákban használták, a VI-VII. osztályok számára egészségtant írt (1931). Több szépprózai gyűjteménye és verseskötete is megjelent: A magyarságért (cikkgyűjtemény, Ditró, 1913), Versek (Marosvásárhely, é. n.), Az endrédi leányvásár és más elbeszélések (szépprózai írások, Kolozsvár, 1928); újabb versei Szívvel (Szováta, 1928) cím alatt jelentek meg; falusi históriája Az elveszett leány (Kolozsvár, 1928). Apjának, Földes Józsefnek, a csíksomlyói tanító-igazgatónak XIX. századbeli jegyzeteit felhasználva adta ki didaktikus történeteit és jótanácsait János apó tapasztalatai címmel. (Budajenőn halt meg, 1956. július 28-án). 

175 éve

1849. okóber 10.  Nagygalambfalván született László Polikárp Miklós, OFM,  Ferenc-rendi paptanár, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke.

Mikházán 1865-ben lépett a ferenc-rend kötelékébe Polikárp néven. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron kezdte, de Budapesten a Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán fejezte be. 1872-ben szentelték pappá. A csíksomlyói gimnázium tanára volt 1872-1875 között, majd a rendi növendékek teológiatanára Kolozsváron, Vajdahunyadon és Mikházán. 1880-tól Nagyszebenben házfőnök és definitor. Már 1883-ban rendtartományfőnökké választották. Négy ízben is vállalta a tartományfőnöki megbízatást, három-három évre. 1903-ban Rómába hívták, ahol a rend római vezetésében tanácsos és a kapisztránus rendtartomány vizitátor generálisa volt. Tartományfőnökként az Erdélyi Ferences Rendtartományon belül 1884-ben elindított belső rendi reformot támogatta, tevékenységével később hozzájárult az egész rendi élet általános reformjához. Egyik előkészítője és megszövegezője volt a XIII. Leó pápa által 1897-ben kiadott Ferenc-rendi szabályoknak, amelyek a rend mindhárom ágában – ferencesek, minoriták, kapucinusok – véghezvitték a rendi élet reformját. 1909-ben tért vissza az erdélyi rendtartományba. Majláth Gusztáv Károly püspök állandó kisérőjeként részt vett a bérmautakon, az egyházmegye majd minden települését bejárta. A Szent Ferenc Hírnöke című ferences folyóirat egyik alapítója volt. Munkája: Monza Pacifik: Tíz napi lelki gyakorlat. Olaszból fordította. (Kolozsvár, 1909). (Szászmedgyesen halt meg, 1910. május 15-én).

180 éve

1844. október 9. Pozsonyban meghalt Gegő Elek ferencrendi szerzetes, hitszónok, egyházi és történeti író. Nagyszombatban és Pozsonyban teológiát és bölcseletet tanult, 1829-ben szentelték fel. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1835-ben. Az MTA megbízásából a bukovinai és moldvai magyarokat kereste fel, A moldvai magyar telepekről c. munkájában számolt be útjáról az akadémiának, amely 1838-ban Budán jelent meg. Munkája úttörőnek számít a moldvai magyarok településeiről feltárt megbízható adatai révén, leírta a csángó nyelvjárás néhény sajátosságát is. Több más munkája is megjelent nyomtatásban, tankönyveket fordított magyar nyelvre, a csíki tájszavak gyűjtésével is foglalkozott.(Csíktaplocán született, 1805. március 25-én).