80 éve

1943. február 27. Ukrajnában, Sztári Mihajlovka-ban meghalt Salamon Ernő költő. Elszegényedett tisztviselő fiaként, gyermek- és ifjúkorát proletársorban élte meg. Gyergyószentmiklóson érettségizett. A kolozsvári egyetemen jogot hallgatott. Bekapcsolódott a kommunista munkásmozgalomba, sztrájkok szervezésében vett részt. 1933-tól a Brassói Lapok munkatársa volt. 1937 áprilisától Marosvásárhelyen élt, a Korunk szerkesztőjeként dolgozott, 1939-ben a Reggeli Újság szerkesztője volt. Ezekben az években több kötete jelent meg. Letartóztatták, 1941-ben az ákosfalvi gyűjtőtáborba internálták. Egészsége megromlott, 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnába került, ahol tífuszban megbetegedett. 1943. február 27-én olasz katonák agyonlőtték.

Életében megjelent kötetei: Gyönyörű sors (versek, Mv., 1937), Szegények küszöbén (versek, 1938), Ének a szolgák sorsáról (színpadi költemény, 1938). Bonyháti Jolán szerkesztésében jelent meg az Összegyűjtött versek, színpadi költemények, műfordítások című kötet ( Bukarest,1966). A gyergyószentmiklósi vegyes középiskola 1968-ban vette fel Salamon Ernő nevét. (Gyergyószentmiklóson született, 1912. május 15 -én).

135 éve

1888. február 26. Borszéken született Mátyás Mátyás orvosi szakíró. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1910-ben. Pályáját a kolozsvári egyetem bőrgyógyászati és nőgyógyászati klinikáján kezdte. 1919-ben egy ideig vezette a sebészeti klinikát. 1948-tól haláláig vezette a marosvásárhelyi OGYI sebészeti tanszékét. Közel száz tudományos előadást tartott, illetve dolgozatot közölt hazai és külföldi szaklapokban a hasi sebészet tárgyköréből. (Marosvásárhelyen halt meg, 1956. december 31-én).

110 éve

1913. február 13. Csíkszentkirályon született   Léstyán Ferenc Vikárius, püspöki helynök. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a csíkszeredai főgimnázium tanulója volt. A gyulafehérvári teológiai éveket követően 1937-ben szentelték pappá. Gyergyóremetén, Sepsiszentgyörgyön és Tordán volt segédlelkész, majd 1942-ben Gyulafehérváron püspöki levéltárosként tevékenykedett. Kolozsvárott, majd rövid ideig Gyergyóditróban és Csíkkarcfalván volt plébános. 1943-ban bérmálási körútra kisérte el Márton Áron püspököt. Márton Áron püspök letartóztatását követően titkos ordinárius, 1952-ben Désaknára küldték, kényszerlakhelyre. Egy évet börtönben töltött, majd szabadulása után a marosvásárhelyi főtéri plébánián szolgált 37 évig. 1992-ben nyugdíjazták. Püspöki helynökként tevékenykedett 1992-1997 között, Bálint Lajos és dr. Jakubinyi György érsek vikáriusa volt. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Kiskeresztjével tüntették ki. 1997-től tíz éven keresztül nyugdíjasként tovább tevékenykedett a főegyházmegye aulájában. Szorgalmas kutatója volt az érseki levéltárnak, az összegyűjtött anyagot könyvekben tette közzé.

2001-ben az erdélyi magyar történelmi egyházak templomainak felleltározási szándékával készült kétkötetes munkájának képanyagát Kézdivásárhelyen fotókiálltáson mutatták be (507 fotót). 2006-ban bevonult a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi öregotthonba, itt hunyt el, életének 96-ik évében.

Főbb megjelent munkái: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. 1-2. kötet. Kolozsvár: Gloria, 1996. Csíkszentkirály temploma és családjai. Csíkszentkirályi Plébánia, 1997. (Székelyudvarhelyen halt meg, 2008. július 14-én).

140 éve

1883. február 7. Csíkvárdotfalván született dr. bethlenfalvi Pál Gábor, közéleti személyiség, politikai közíró, szenátor. Középiskoláit a csíksomlyói és a kolozsvári róm. kat. gimnáziumban végezte, jogi diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen, majd ügyvédi képesítést nyert. Részt vett az első világháborúban, harctéri leveleit a Csíki Lapok közölte. 1928-ban beválasztották az Országos Magyar Párt elnöki tanácsába, javaslatára az erdélyi magyarság panaszait a Nemzetek Szövetsége elé vitték. Szenátorrá választása után küzdött a Csíki Magánjavak önkényes kisajátítása s a magyar oktatás korlátozása ellen. 1944-től haláláig súlyos betegen visszavonultan élt Csíksomlyón. Több átfogó tanulmányát közölte a Lugoson kiadott Magyar Kisebbség c. folyóirat. Életrajzát a bécsi döntés után a magyar országgyűlésbe történt behívása után a Magyar Kisebbség közölte (1940/20). (Csíksomlyón halt meg, 1968. október 21-én).

130 éve

1893. február 6. Csíkkozmáson született Kovács Dénes tanár, gyerek- és ifjúsági író (Kovács Dénes grafikus, festő, néprajzi író, muzeológus édesapja). 1912-ben Csíksomlyón szerzett tanítói oklevelet, s 1918-ig Erdélyben tanított. Részt vett a világháborúban, egy történelmi regényével pályadíjat nyert. 1918-ban Somogy megyében telepedett le, első írása Őszi gondolatok cimmel az Uj-Somogyban jelent meg, 1922-ben. Az Uj Somogynak állandó munkatársa lett. 1925-től Máriabesnyőn volt tanító, 1943-tóll Gödöllőn élt. Rendszeresen publikált a Gödöllői Hírlapba. 1937-ben Máriabesnyőn ő maga is alapított egy gyerekújságot Kicsi Góbé címmel. A székelyföldi kultúrát és embereket igyekezett népszerűsíteni a Kicsi Góbé című lapjában, megemlékezett a székelység nagy személyiségeiről. Elfelejtett székely mesék és mondák címmel indított sorozatot. Számos ifjúsági regénye és meséskönyve jelent meg. Csíkban játszódó regénye: Kacsó Balázs. Kurucsors. Regény II. Rákóczi Ferenc korából, 1933-ban jelent meg Máriabesnyőn. (Gödöllőn halt meg, 1981. szeptember 27-én).

135

1888. február 4. Gyergyóditróban született Csiby Andor szerkesztő, újságíró, helytörténész, közíró, a gyergyói művelődési élet szervezője. A középiskolát Erzsébetvárosban végezte, majd Kolozsváron jogot tanult. 1910-től ügyvédként kezdte pályafutását Gyergyószentmiklóson,1914-től városi tanácsos volt. Mindig vonzotta az írás, az irodalom. A Csíki Lapok, Gyergyó, Keleti Újság, Székely Szó munkatársa, 1934-1936 között a Gyergyói Lapok szerkesztője volt. Gyergyó történelmének kutatója. Ő az 1952-ben alapított gyergyószentmiklósi múzeum első vezetője. A közössége sorsa iránt aggódó értelmiségi volt.

A Gyilkos-tó százéves jubileumára, 1937-ben jelent meg Gyilkostó -Lacul Roşu klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza. További említésre méltó honismereti és történeti munkái: Borszék – Borsec gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely monográfiája (1937), Valea Strâmbă -i Gyergyótekerőpataki Sugó cseppkőbarlang leírása (1938), A székely közbirtokossági vagyonok eredete... (1939). (Csíkszeredában halt meg, 1960. október 29-én).

150 éve

1873. február 1. Olaszországban, Meranoban meghalt Kiss Ferenc katonai szakíró, 1848-49-es szabadságharcos, egyetemi tanár. Katona családban született, apja az első székely határőrezred csíkmadarasi állomásának főhadnagya volt. Tizenötéves korában az olmützi katonaiskolába iratkozott, tanulmányai végeztével a lembergi 34-es sorezredhez került, ahol főhadnagyi rangot kapott. A szabadságharc kitörésekor Pestre ment, ahol ezredével a magyar szabadságharc szolgálatába állott. A szolnoki győztes csata után őrnaggyá léptették elő. Világosnál esett fogságba, az aradi hadi törvényszék halálra ítélte. Az ítéletet 16 évi várfogságra változtatták, az ausztriai Königgrätzben hat és félévet töltött szigorított várbörtönben. 1856-ban szabadult amnesztiával. 1867-től a közlekedésügyi minisztériumban kapott hivatalnoki állást, majd a budapesti Katonai Főiskola tanára lett. Művei: Utászszolgálati utasítás, Katonai földrajz (Budapest, 1869-72 között); Elmélkedés a magyar katonai nevelés fölött, tekintettel a Ludovicaeumra (Budapest, 1869).

Nevét a csíkmadarasi általános iskola viseli, Szervátiusz Tibor által készített emlékműve az iskola épülete előtt áll. (Csíkmadarason született, 1825. április 23-án).