60 éve

1963. január 28. Székelyudvarhelyen meghalt Tomcsa Sándor író, karikaturista, újságíró elbeszélő, színműíró, művelődési irányító. Székelyudvarhelyen élt. A két világháború közti, majd a második világháború utáni helyi művelődési élet központi személyisége volt. A Romániai Magyar Szó és az Előre újságírója volt. Színpadi műveket is rendezett. Kisregényeket, novellákat, karcolatokat írt, amelyeknek színtere a kisváros. Alkotásai a valóság komikumából, groteszk helyzeteiből és ellentmondásaiból táplálkoznak. (Székelyudvarhelyen született 1897. augusztus 27én).

45 éve

1978. január 25. Budapesten meghalt Palló Imre operaénekes, bariton. Budapesten, a Zeneakadémián tanult. 1917-től haláláig a budapesti Operaház tagja volt, 1934-től örökös taggá választották. Kodály Zoltán a magyar népdalok mesterdalnokának nevezte. 1957-1959 között az Operaház igazgatója volt. A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola névadója. (Mátisfalván született, 1891. október 23-án).

40 éve

1983. január 21. Sepsiszentgyörgyön meghalt Holló Ernő költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Magyarországon végezte. Újságíró lett, 1929-től a Kis Újság, majd az Új Idők belső munkatársa. Budapesten írásait közölte a Válasz és a Vigilia, Erdélyben a Pásztortűz és a Vasárnap. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép munkatársa lett, 1944-1945-ben ugyanott a Szabadság szerkesztője, majd a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Versei, elbeszélései, jegyzetei több romániai magyar folyóiratban megjelentek. Magyarországi évei alatt 1930-1941 között több verseskötete is megjelent. Hazai verseskötetei: Tisztítótűz (Csíkszereda, 1946), Téli készülődés (1966).(Gyergyószentmiklóson született, 1910. január 5.-én)

85 éve

1938. január 20. Brassóban született Vofkori György hely- és művelődéstörténész, pedagógiai szakíró, nyugalmazott tanár.

Vofkori László testvére. Székelyudvarhely mellett több székelyföldi város múltját is vizsgálta, helytörténeti kutatásai eredményeként jelent meg Székelyudvarhely. Várostörténet képekben című könyve is 1995-ben, amit később több bővített kiadás követett. 1998-ban a város történetével kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő munkásságáért elnyerte Székelyudvarhely város Pro Urbe Díját, tanári munkája elismeréséül pedig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüstgyopár díját. Kötetei: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben (Kv. 1995; 2. bővített kiadás uo. 1998; 3. kiadás két kötetben 2009); Székelykeresztúr képes története (uo. 2002); Gyergyószentmiklós – Gyilkos tó – Békás szoros (uo. 2004); Csíkszereda és Csíksomlyó képes története (Békéscsaba, 2007). (Székelyudvarhelyen halt meg, 2016. október 2-án).

210 éve

1813. január 18. Csíkcsekefalván /Csíkszentmárton/ született Bodó Sebestyén ferences tanár, műfordító, a csíksomylói iskola tanára volt. Irodalmi mubnkái kéziratban maradtak, lefordította Homérosz Iliászát. (Esztelneken halt meg, 1873 június 18-án).

45 éve

1978. január 9. Bukarestben meghalt Szemlér Ferenc író, költő, műfordító. Középiskolai tanulmányait a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban, Brassóban, majd Gyulafehérváron végezte. A bukaresti egyetem jogi karán ügyvédi diplomát szerzett. Brassóban telepedett le. Számos lap, többek között a Korunk, az Erdélyi Helikon, a Nyugat közölte írásait. Első verseskötete Éjszakai kiáltás címmel 1934-ben jelent meg Kolozsváron. Költői pályája nagyjából a Nyugat második nemzedéke által bejárt utat követi. A második világháború után a Brassóban megindított Népi Egység főmunkatársa volt. Költészete csak 1956 után talált vissza régi témáihoz. Számos verseskötete, prózai- és műfordítás kötete jelent meg. 1973-ban válogatásában és előszavával jelent meg az Erdélyi Helikon költészetét hosszú idő után először megszólaltató antológia, Az Erdélyi Helikon költői. Jelentős szépprózai műve az 1939-ben megjelent Más csillagon című önéletrajzi regénye, az első világháború utáni romániai magyar nemzedék gyökeres életformaváltását is hitelesen ábrázolja. Irodalmi munkásságáért 1942-ben Baumgarten-díjjal, 1953-ban Állami Díjjal, 1973-ban a Romániai Írók Szövetsége díjával tüntették ki. (Székelyudvarhelyen született, 1906. április 3-án).

40 éve

1983. január 5. Kolozsváron meghalt Nagy István karmester, hegedűművész, zenetanár. Csíkszeredában, szülővárosában végezte a gimnáziumot, zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián. 1941-től a kolozsvári tanítóképzőben tanított, majd a Magyar Művészeti Intézetben, a Gheorghe Dima Főiskola tanára volt 1950-1974 között. 1947-től a Romániai Dalosszövetség elnöke és a Kolozsvári Magyar Opera karnagya volt. A magyar zenei anyanyelv, az eredeti népi dalkultúra művelője volt. Fontos szerepet vállalt Bartók és Kodály emlékezetének ápolásában, országos szinten részt vett a kórusmozgalom irányításában. A zenei anyanyelv, a zenepedagógia és az énakkari kultúra kérdéseivel foglalkozó írásai folyóiratokban és a Zenetudományi írások c. kötetben jelentek meg. Portréját Nagy Imre és Gy. Szabó Béla örökítette meg. (Csíkszeredában született, 1907. július 5-én).

140 éve

1883. január 2. Bencéden született Benczédi Pál bibliográfus, történész, műfordító. Székelykeresztúron és Kolozsváron tanult, a manchesteri Unitarian College-ben fejezte be tanulmányait. 1934-től középiskolai tanár, 1943-tól teológia tanár, 1943-1947 között akadémiai könyvtáros. Kiadta és bevezetéssel látta el Jánosfalvi Sándor István Székelyhoni utazás a két Homoród mentén c. munkáját (Kolozsvár, 1941). Ismertette a volt kolozsvári unitárius kollégiumi könyvtár kézirattárát a Kelemen Lajos emlékkönyvben (Bukarest, 1957). (Kolozsváron halt meg 1966. június 9-én).