|
125 éve
1897. augusztus 27. Székelyudvarhelyen született Tomcsa Sándor író, karikaturista. Székelyudvarhelyen élt. A két világháború közti, majd a második világháború utáni helyi művelődési élet központi személyisége volt. A Romániai magyar Szó és az Előre újságírója volt. Színpadi műveket is rendezett. Kisregényeket, novellát, karcolatokat írt, amelyeknek színtere a kisváros. (Székelyudvarhelyen halt meg 1963. január 28-án).
|
|
105 éve
1917. augusztus 08. Gyergyószentmiklóson született Kormos Gyula, családi nevén Székely, újságíró, szerkesztő, író. Az unitárius teológia elvégzése után (1941) hitoktató lelkész Kolozsvárt, majd újságírói pályára lépett,1962-ben tanári oklevelet szerzett. Több folyóirat munkatársa volt, elbeszéléseket, regényeket írt, első kötete A rovátka c. elbeszélés (1952). (Kolozsváron halt meg 1981. július 10-én).
|
|
55 éve
1967. augusztus 06. Budapesten meghalt Áprily Lajos költő, műfordító. Családi nevén Jékely. Természetszeretetét Parajdon töltött gyermekkora alapozta meg, tizenkét éves koráig itt élt családja, elemi iskolába is itt járt, a középiskola első két osztályát Székelyudvarhelyen végezte, majd Kolozsváron folytatta. Magyar-német szakos tanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen. A nagyenyedi Bethlen Kollégium majd a Kolozsvári Református Kollégium tanára volt. Első verseskötete 1921-ben jelent meg Kolozsváron Falusi elégia címmel. 1928-tól az Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztője volt. 1929-ben Budapestre költözött, itt tanított, tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1941-től Parajdon egy erdei boronaházban töltötte nyarait. 1944-ben nyugdíjba vonult, Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Nagy formaművész, a klasszikus költői formák őrzője és megújítója. Lírája halk szavú, formai tökélyre törekvő, legfőbb ihletője az erdélyi táj, a természet, a klasszikus ókor kultúrája, az emlékezés és a magány. Jelentős műfordítói tevékenysége is, legszámottevőbbek német, orosz és román fordításai. 1954-ben József Attila-díjjal, 1962-ben Munka Érdemrenddel töntették ki. 1939-ig számos kötete jelent meg: Esti párbeszéd (Dicsőszentmárton, 1923); Versek (Budapest, 1925); Rasmussen hajóján (1926); Vers vagy te is (Kolozsvár, 1926); Ida-hegyi pásztorok (verses dráma, Kolozsvár, 1929); Az aranymosó balladája (Budapest,1934); A láthatatlan írás (Kolozsvár, 1939). Az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra kötettel: Ábel füstje. Válogatott versek (Budapest, 1957); Az aranyszarvas (műfordítások, 1964); Jelentés a völgyből ( 1965); Fecskék, őzek, farkasok (állattörténetek, 1965); Fegyvertelen vadász, A kor falára (1967). Posztumusz verseskötete: Akarsz-e fényt? (1969). A költő emlékét Parajdon az Áprily Lajos Közművelődési Egyesület ápolja, 1991-ben avatták fel az Áprily Lajos-emlékházat, a parajdi általános iskola a költő nevét vette fel. (Brassóban született, 1887. november 14-én).
|
|
130 éve
1892. augusztus 05. Gyergyócsomafalván született Csíky János orvos, szakíró.Kolozsváron szerzett orvosiu diplomát 1922-ben. 1924-től a gyergyószentmiklósi városi kórház belgyógyász orvosa, 1941-től igazgatója, 1957-ben megszervezte és 1977-ig vezette a gyergyószentmiklósi kórházotthont. Főbb munkái: A falu egészségvédelme, Az anya egészsége és a gyermekáldás, Adatok a gyergyói nép táplálkozásához. Számos újságcikk szerzője; több, mint 500 ismeretterjesztő, népnevelő előadást tartott. (Gyergyószentmiklóson halt meg 1979. szeptember 7-én).
|
|
150 éve
1872. augusztus 02. Székelyudvarhelyen született Endes Miklós történész. Kolozsváron jogot vélgzett. 1892-ben Nagyszebenben a királyi törvényszék joggyakornoka, 1894-től Brassóban aljegyző. 1904-től a csíkszentmártoni járásbíróság vezetője. 1905-től Kolozsváron élt, járásbíró volt. 1921-től Budapesten élt, kúriai, később közigazgatási bíró volt. Főbb művei: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története. (Bp., 1935), a hosszas levéltári kutatómunka eredményeként megírt Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig (Bp., 1938, Bp., 1994) fontos forrásmunka a székelyek ezen csoportjait kutató történészek számára. (Budapesten halt meg 1945. szeptember 26-án).
|
|
Fotóalbum
