10 éve

2012. március 29. Kolozsváron meghalt Fodor Sándor író, műfordító, az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő egyénisége. A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát román-német szakon. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1956-tól 1989-es nyugdíjba vonulásáig a Napsugár című gyermeklap belső munkatársa, 1990 és 1991 között a Keresztény Szó felelős szerkesztője volt. Novellistaként az 50-es évek elején mutatkozott be, Önarckép címmel jelent meg első kisregénye (1964). Az Egy nap egy élet (1976) rejtőzködés nélkül vall egy író életéről, veszteségeiről, környezetéről, az irodalmi életről. Tíz üveg borvíz (1979) című kötetében a szülőföld, Csíksomlyó múltját és jelenét szólaltatja meg. Csipikéről szóló erdei történetei több kiadásban is megjelentek, egyszerre szólnak a gyermekekhez és felnőttekhez. Közülük talán a legnépszerűbb az első: Csipike, a gonosz törpe (1966). Önéletrajzi ihletésű írásainak sorában utolsóként 2005-ben Csíkszeredában jelent meg a Mária lábától a sündisznóállásig című kötet. 2011-ben jelent meg A feltámadás elmarad című novelláskötete, amely pályájának legszebb novelláit gyűjti csokorba. Műfordítói munkássága is jelentős, a román irodalom nagyjait, valamint német írók alkotásait ültette át magyarra. 1982-ben megkapta a Román Írószövetség nagydíját. Magyarországon 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2001-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Fodor Sándor volt a 2002-ben alakult Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) első elnöke. Halálának ötödik évfordulója alkalmából Fodor Sándor emlék-konferenciát szervezett Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Szülőhelyén, Csíkszeredában is ápolják az író emlékét, a Márton Áron Főgimnázium dísztermében születésének kilencvenedik évfordulóján, 2017. december 7-én avatták fel emléktábláját. Az első Fodor Sándor-monográfia szerzője Sántha Attila költő, író és nyelvész. Fodor úr, a boldog óriás címen 2018-ban jelent meg a monográfia a kézdivásárhelyi Zelegor Kiadó gondozásában, Kuszálik Péter által összeállított terjedelmes életmű-bibliográfiával kiegészítve. (1927. december 7-én. született Csíksomyón).

140 éve

1882. március 23. Gyulafehérváron meghalt Fogarassy Mihály római katolikus püspök, egyházi író. A Szent István Társulat alapítója és első elnöke volt. 1864-től haláláig erdélyi püspök volt. Jelentősen hozzájárult (anyagiakkal is) a katolikus népiskolák fejlesztéséhez. Teológiai tanulmányokat is írt. (Gyergyószentmiklóson született 1800. szeptember 17-én).

50 éve

1972. március 16. Kolozsváron meghalt Venczel József társadalomkutató, egyetemi tanár, közíró. 

Várdotfalvi álnéven is írt. Az erdélyi magyar társadalomtudomány egyik elméleti és gyakorlati megalapozója. Az erdélyi  földkérdéssel, birtokjogokkal, demográfiával, a szociológia módszertanával foglalkozott. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd jogot tanult Kolozsváron. 1933-1940 között a György Lajos és Márton Áron által alapított Erdélyi Iskola című folyóirat szerkesztője, rovatvezetője. Az 1935-ben alapított Hitel című társadalomtudományi szemle egyik alapító szerkesztője volt. A folyóirat megszűnése után 1936-ban ugyanezzel a címmel új folyóiratot indított, amelyben 1944-ig sorra jelentek meg az erdélyi magyarság önismeretét szolgáló írsai. 1938-1945 között vezette az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) statisztikai ügyosztályát. 1940 őszétől az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) tanára, 1941-1946 között igazgatója volt. Részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, az egyetem jogi és közgazdasági karán tanított (1946-1948). 1949-ben állását elvesztette, 1950-ben letartóztatták, 12 évi börtönbüntetésre ítélték, hat évig Márton Áron püspök cellatársa volt. Szabadlábra helyezése után társadadalom- és falukutatóként dolgozott haláláig. A Házsongárdi temetőben nyugszik, temetésén Márton Áron püspök mondott gyászbeszédet. Kötetei: A falukutatás módszertanának vázlata (Kolozsvár, 1941), Az erdélyi román földbirtokreform (Kolozsvár, 1942). Halála után jelent meg Az önismeret útján (Bukarest, 1980) című tanulmánykötet Imreh István válogatásában, amely tartalmazza Csíkszék természeti történelmi és társadalmi leírása című tanulmányát. Szülővárosában utca és a Venczel József Szakközépiskola viseli a nevét, emléktáblát helyeztek el a Venczel család egykori házának helyén épült tömbház falán és a Márton Áron Főgimnáziumban. 2013-ban, születésének centenáriuma alkalmából Venczel József Emlékkonferenciát szervezett a csíkszeredai Sapientia EMTE. (Csíkszeredában született, 1913. november 4-én)

85 éve

1937. március 12. Homoródszentmártonban született Román Viktor szobrász, a 20. századi modern szobrászat kiemelkedő alkotója. Tanulmányait a marosvásárhelyi művészeti gimnáziumban kezdte,  1954-től a bukaresti képzőművészeti egyetemen folytatta,  ahol Constantin Baraschi és Ion Murnu tanítványa volt. Főiskolai éveiben Bourdelle dekoratív, figurális művei hatottak rá, csak 1960 után kezdett attól eltávolodni, amikor megismerkedett Brâncuşi és Henry Moore alkotásaival. 1955-ben szobrai szerepeltek a varsói VIT-en.  Alkotói eredetiségére a kritika már pályája kezdetén fölfigyelt. 1965-ben UNESCO-díjat nyert a távközlés centenáriumára kiírt szoborpályázaton Genfben. 1967-ben távozott Romániából, miután ösztöndíjat nyert a londoni Royal College of Art-ba, 1968-ban Párizsba emigrált. Franciaországban munkatársa lett a világhírű idősebb pályatársnak, Étienne Hajdunak. Második feleségével, Dana Roman képzőművésszel közös kiállításokon is szerepeltek. Sajátos látásmódját a nemzetközi kritika elismerően méltatta. Párizsban és környékén ma is számos monumentális köztéri alkotása látható. A francia állam kitüntetésekkel ismerte el érdemeit. Noha Román Viktor művészete Franciaországban teljesedett ki, mindvégig ragaszkodott erdélyi, székelyföldi gyökereihez. Szülőföldjén csak az utóbbi néhány évben kezdett a művész neve ismét bekerülni a köztudatba,  főként annak köszönhetően, hogy gyűjteményes vándorkiállítást szerveztek műveiből. 2008-ban Román Viktor szoborparkot avattak fel a Homoródszentmártonhoz tartozó Bükkfalván. Szülőfalujához való kötődése a művész több alkotását megihlette, a szoborparkban látható például az Attila szekere, Egyensúly, Kárpátok kapuja, Kárpátok kútja című alkotásainak másolata. 2016 májusában Székelyudvarhelyen közösségi teret avattak fel, ahol Román Viktor A szekér (Le char) című alkotásának bronzba öntött másolatát állították fel. Homoródszentmárton általános iskolája felvette a művész nevét. (1995. április 12-én halt meg Franciaországban, Saron-sur-Aube-ban).

40 éve

1982. március 02.   Csíkszeredában meghalt Nagy András orvos, szakíró. Magasfokú orvosi képesítést szerzett, orvosként dolgozott 1931-től Csíkszeredában, 1935-től a gyulafehérvári teológia orvosprofersszora, püspökségi orvos, 1938-45 között a csíksomlyói, majd a csíkszeredai szülészet megszervezője és vezetője. 1947-től Csíkszentkirályon élt. 1964-76 között a Csík rajoni, majd a Hargita megyei Egészségügyi Nevelési Szolgálat alapítója és vezetője. Több mint 200 cikket, tanulmányt írt, amelyet számos folyóirat közölt. Egészségtani középiskolai tankönyvét 1938-ban adták ki. Városkép és ami hozzátartozik… címmel Csíkszeredáról szóló emlékíratát a Pallas-Akadémia kiadó adta ki 1995-ben. Lapjain városunk múltja, jellegzetes alakjai elevenednek meg. Lót visszanéz című önéletrajza ugyanitt jelent meg 2001-ben. (Csíkszeredában született 1905. szeptember 19-én).