1894. június 27. Kolozsváron született Lévai Lajosíró, pedagógus.
1894. június 27. Kolozsváron született Lévai Lajosíró, pedagógus.
Szülővárosában érettségizett 1913-ben, az I. világháború szakította félbe egyetemi tanulmányait. 1923-ban történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, 1926-ban Szegeden bölcsészeti doktorátust. 1926-1949 között a Székelyudvarhelyi Református Kollégium illetve a Tanítóképző tanára volt. A székelyudvarhelyi művelődés egyik sokoldalú egyénisége, több egyesület elnöke, vezetőségi tagja volt. Írói munkássága is sokoldalú. Már középiskolás korában a Remény c. diáklap szerkesztője, az Ifjú Erdély rovatvezetője. Társadalomkutatói érdeklődését jelzik Petrozsény településéről írt demográfiai munkája (1927), Lengyelfalváról szóló monográfiája (1935). Ifjúsági regényei, történelmi ismeretterjesztő írásai, néprajzi feldolgozásai a Székelyföld honismereti irodalmát gazdagítják. Színdarabot írt Bálványosvár regényes múltjáról. 1938-ban megírta a Székely Dalegylet történetét. A két világháború közt és a háború után írt cikkeiben a szociális kérdések felé fordította figyelmét. „Székelyföld íródeákjának” is nevezték. (Székelyudvarhelyen halt meg 1974. június 7-én).