1994. február 5-én Kolozsváron meghalt Nagy Borbála regény- és színműíró, műfordító.
Szülővárosában, majd a kolozsvári Marianumban tanult, Csíkszeredában érettségizett (1922). A budapesti egyetem bölcsészkarán kezdte meg a német-francia-filozófia szakot, a bukaresti egyetemen szerzett tanári diplomát 1927-ben. Konstancán (1927–29), majd Caracal leánylíceumában tanított. 1934-től sikerült szülővárosa leánygimnáziumában katedrát kapnia. 1941-től nyugdíjazásáig (1959) különböző kolozsvári iskolákban volt nyelvtanárnő. A Zeng az erdő című történeti drámájával (Csíkszereda, 1935) elnyerte az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház közös pályázatának II. díját. A szépasszony leánya című történelmi drámáját 1947-ben sikerrel mutatta be a kolozsvári Magyar Színház együttese. Több színdarabot is írt, amelyeknek egy része az 1960-as években a Művelődés című folyóiratban jelent meg. A Xántus-völgyi ütközet című kisregénye (Kolozsvár, 1938) az 1694-es csíki tatárdúlás eseményeinek irodalmi feldolgozása.
Több évtizedes szünet után jelentek meg nagy tárgy- és korismeretről tanúskodó történelmi regényei: A csíki boszorkány (Bukarest, 1974); a Homérosz nyomán alkotott Trójai Kasszandra (Kolozsvár, 1979); továbbá az Őrült Johanna (Koloszvár, 1981); Claudia (Kolozsvár, 1984); Theodora császárnő (Kolozvár, 1994); A vén kapitányné (Csíkszereda, 1996). A regények cselekménye rendszerint egy-egy híres-hírhedt női főszereplő köré szövődik, a szerző végső soron mindegyikben önmagát keresi. Halála után több kötetre való kézirata maradt hátra: regények több változatban, novellák, számos színdarab. A székelyek története című munkája is kéziratban maradt.
( Csíkszeredában született 1904. augusztus 2-án).
Fotóalbum
