1953. október 16. Madridban meghalt Nyírő József író, közíró. Székelyudvarhelyen tanult, a Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron kezdte, a bécsi Pazmaneumben fejezte be, teológiai doktorátiust szerzett. A Kolozs megyei Kide plébánosa volt. 1919-ben kilépett a papi rendből és megnősült. Kolozsváron a Keleti Újság munkatársa, a Pásztortűz főszerkesztője (1923-24), az Erdélyi Helikon munkatársa volt. 1941-ben Budapestre költözött, jobboldali politikai, közéleti szerepvállalása miatt személyisége vitatott. 1950-ben Madridban telepedett le.
Irodalmi művei, regényei, novellái generációk számára meghatározó olvasmányok, számos kiadásban, nagy példányszámban jelentek meg. Elbeszélései jó részében tragikus emberi sorsokat ábrázol, a székely ember lelkisége jelenik meg műveiben. 1924-ben Jézusfaragó ember címmel jelent meg legkorábbi novelláskötete, amely alapul szolgált az Emberek a havason című filmhez is. Majdnem tíz évvel később jelent meg újabb novelláskötete, a Kopjafák (Kv., 1933). Legértékesebb novellái a természet, a havasok világát ábrázolják, a Havasok Könyve című kötete 1936-ban jelent meg, Uz Bence (Kv., 1933) című műve is a havasok világában játszódik. Bár alkatának leginkább a novella felelt meg, írói termésének nagyobb része regény. Önéletrajzi ihletésű regénye, az Isten igájában (Kv., 1926). Az idősebb., Wesselényi Miklósról szól történelmi regénye A sibói bölény (Kv., 1929). Ugyancsak történelmi tárgyú regénye a Siculicidium 175. évfordulójára megjelent Madéfalvi veszedelem (Kv., 1939). A székely falu világa rajzolódik ki Az én népem (KV 1935) és a Halhatatlan élet (Bp, 1941) című regényeiben is. Erdélyi korszakának utolsó alkotása a Néma küzdelem című regény (Bp., 1944), amely az erdélyi Mezőség szórványmagyarságáról fest lehangoló képet. (Székelyzsomboron született, 1889. július 18-án).
Fotóalbum
