A csíkszeredai születésű, Bécsben élő dr. Száva Tibor-Sándor helytörténész fő érdeklődési köre az erdélyi magyarörmények múltjának kutatása, immár három évtizede kutatja a székelyföldi örmény családok gyökereit. 1995 óta nyolc könyve jelent meg, a nyomtatott és levéltári források kutatása mellett az örmény családokban élő szájhagyományt is feldolgozta köteteiben.
A helytörténeti és családfa-kutatások iránt érdeklődő csíkszeredai közönség a Kájoni János Megyei Könyvtárban szervezett könyvbemutatón, 2015. augusztus 24-én, hétfőn 18 órakor találkozhat Dr. Száva Tibor-Sándorral, a köteteket Czegő Zoltán költő, újságíró mutatja be és beszélget a szerzővel.
Száva Tibor-Sándor első kötete A csíkszépvízi Száva család (Győr, 1995); új, bővített kiadása a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben. További kötetei: Szépvízi magyarörmények nyomában (Győr, 2003); Magyarörmények az első világháborúban (Budaörs, 2004); Erdélyi magyarörmények az első világháborúban (Csíkszereda, 2005); Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában (Csíkszereda, 2008). 2012-ben a csíkszeredai Alutus Kiadónál jelent meg Székelyföldi magyarörmény családok című könyve, amely több mint 800 oldal terjedelemben, székelyföldi viszonylatban tárja az olvasók elé a magyarörmények múltját.
Legújabb, nyolcadik könyve idén júniusban hagyta el a nyomdát, a "Biblioteca Barcensis" sorozat hatodik könyveként, a Brassói Lapok gondozásában. Az eltüntetett brassó-bolonyai evangélikus temető című kötet egy emlékkönyv azon elhunytak emlékére, akik jeltelenül porladnak a föld alatt, méltatlanul elfeledve, mert az evangélikus temetőt Brassó központjában 1987-ben lerombolták.
Dr. Száva Tibor-Sándor gépészmérnök, műszaki szakíró, helytörténész. Csíkszeredában született 1944-ben. 1972-ben a brassói műszaki egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Kolozsváron, a köszörűgépgyárban előbb mint mérnök, majd a gyárhoz tartozó szerszámgépkutató és -tervező intézetben dolgozott. 1977–84 között a Műszaki Egyetem óraadó tanára is a szerszámgép-szakon. 1985-ben Nyugatra távozott, Bécsben él. 1993 májusában szerezte meg a műszaki tudományok doktora címet, doktori értekézése a gépgyártás szűkebb területéhez kapcsolódik, címe: "Gömbfelület Finommegmunkáló Szerszámgépek és Technológiák". 2003-tól az MTA köztestületi tagja.
Életrajzi adatai: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Fotóalbum
