120 éve

1901. június 28. Csíksomlyón született Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörténész, író.
Kutatási területe a népzene és zenetörténet. Főleg erdélyi és moldvai vonatkozású néprajzi, nyelvészeti, történelmi és egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott. Munkássága jelentős a magyar zenei emlékek kéziratos forrásainak felkutatása és feldolgozása terén. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János Cantionale Catholicum c. énekgyűjteményét és Petrás Incze János Tudósítások c. munkáját az " ...édes hazámnak akartam szolgálni" c. kötetben ( Bp., 1979). A csángó magyar népcsoport elismert kutatójaként tartják számon, bejárta a moldvai csángók falvait, gyűjtötte az ott élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot, méltán nevezték a csángók vándorapostolának. A moldvai magyarság című munkájának első kiadása 1931-ben jelent meg Csíksomlyón (1934 –től több kiadásban megjelent Kolozsváron, majd 1987-ben bővített, átdolgozott kiadásban adták ki újra). Könyvet írt Márton Áron püspökről: Rendületlenül. Márton Áron Erdély püspöke. Bp., 1989.
Az 1930-as években tanított a csíkszeredai gimnáziumban.1931-ben megalapította a Csíki Néplapot. Kezdeményezte a csíkszeredai múzeum létrehozását, az Ezer Székely Leány néptánc- és népviseleti találkozót (1931). A Márton Áron Gimnáziumban emléktáblája, Csíksomlyón egészalakos szobra láható (Bodó Levente szobrászművész alkotása). (Budapesten halt meg, 1992. február 18-án).

90 éve

1931. június 27. Csíksomlyón meghalt Tivai Nagy Imre, gazdasági szakember, közíró, szerkesztő.
A csíkszeredai Mezőgazdasági Felső Népiskola tanára volt (1873–1904). Az első csíkszeredai napilap, a Székelyföld (1881) alapító szerkesztője, a Gazdasági Értesítő és a Csíki Gazda szerkesztője, a Csíki Lapok munkatársa volt. Sokoldalú érdeklődését tükrözik cikkei, tanulmányai, kötetei. A Magyar Nyelvőr című folyóirat évfolyamaiban nyelvjárástani közleményei is megjelentek. Közgazdasági tárgyú munkái értékesek gazdaságtörténeti szempontból. Jelentősebb kötetei: Csík vármegye közgazdasági állapotai és a székely kivándorlás (1-2. kötet, 1891, 1911), Csíkmegye közgazdasági leírása (Budapest, 1902), A székely kivándorlásról (1893). Tevékenyen részt vett a csíkszeredai közművelődési életben. Cirkálások (Csíkszereda, 1925) és Csíki Pantheon (Csíkszereda, 1943) című emlékiratai 1996-ban egy kötetben jelentek meg újra – Emlékezés régi csíkiakról címen –, a korabeli Csíkszereda hangulatát tükrözik, és a helytörténet számára is hasznos adatokat tartalmaznak. Tivai Nagy Imre a közösséget szolgáló, alkotó ember volt, életműve sajátosan kötődik Csíkszék és a város történetéhez. (Csíksomlyón született, 1849. május 16-án).

215 éve

1806. június 25. Székelyudvarhelyen meghalt Szentes Antal Regináld Ferenc-rendi szerzetes, tanár.

A csíksomlyói ferences gimnáziumban a poétika és retorika tanára, majd a székelyudvarhelyi rendház főnöke volt. Iskoladrámák szerzője, a híres csíksomlyói iskoladráma-előadások szervezője. Iskoladrámái közöl a Rusticus Imperans című a legjelentősebb (1780), amely Masenius egyik latin bohózatának átdolgozása magyar nyelvre. Másik ismert műve a Zápolya János és Bebek című dráma, amelyet Kolozsvári Pál latin nyelvű műve alapján alkalmazott a csíki viszonyokhoz. Jóízű humora, nyelvének népies zamata miatt nagyon népszerű volt. (Csíkmadéfalván született 1747-ben).

100 éve

1921. június 4. Csíkdánfalván született János Pál muzeológus, néprajzi szakíró, múzeumigazgató. Több mint két évtizeden át vezette a csíkszeredai múzeumot.
Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Csíkszeredában végezte, a marosvásárhelyi tanítóképzőban szerzett tanítói képesítést 1941-ben. Jobbágytelkén tanított, megjárta a második világháborút, orosz hadifogságba került, hazatérte után ismét tanított Csíkdánfalván és Gyergyóremetén. 1949-től a csíkszeredai Pedagógiai Iskola tanára, majd igazgatója volt. 1952-től Csík rajon tanfelügyelőjeként tevékenykedett.
1959-től volt a Csíkszeredai Múzeum munkatársa, 1964-ben nevezték ki a múzum élére, igazgatóként vezette az intézményt egészen 1981-ig. Vezetése alatt a múzum 18 ezer tárgyból álló gyűjteménye 127 ezresre gyarapodott, gazdag néprajzi anyaggal, az értékes Nagy Imre-hagyatékkal. Ebben az időszakban alakították ki a múzeum könyvtárának régikönyv-gyűjteményét, ugyancsak ekkor váltak rendszeressé a képzőművészeti kiállítások.
Igazgatói munkássága mellett publicisztikai írásai, tanulmányai jelentek meg magyar és román nyelven, a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székelykeresztúri múzeumok évkönyveiben, az Aluta, Studii şi cercetări de istorie veche szakmai kiadványokban. Helytörténeti témájú, tárgyi és szellemi néprajzzal foglalkozó, népi értékeket, neves személyiségeket bemutató írásait közölte a Hargita hasábjain.
Több dolgozata különlenyomatban is megjelent Csíkszeredában. Kiadatlan gyűjteményes munkája: Pásztorbotok, sulykok, kopjafák.
(Csíkszeredában halt meg 2018. május 8-án.)