|
180 éve
1841. március 31. Csíktaplocán született Holló Kázmér ferencrendi szerzetes, költő.
1859-ben lépett be a Ferenc-rendbe, 1865-ben pappá szentelték 1871-1881-ben Szászsebesen házfőnök, 1883-1885-ben Alsóporumbákon plébános, 1887-1889-ben Nagyszebenben házfőnök, 1890-ben a Vincés nővérek spirituálisa Gyulafehérvárt. Megjelent kötete: Költeményei. Budapest, 1876.
|
|
160 éve
1861. március 21. Felsőboldogfalván született Fülöp Áron költő, könyvtáros.
Szülőfalujában végezte elemi iskoláit, 1871-1881 között a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, majd Budapesten folyatta tanulmányait, magyar-latin szakon szerzett diplomát. 1885-ben Hódmezővásárhelyen, 1886-1890-ben a szatmári gimnáziumban tanított helyettes tanárként. 1893-tól a Szatmári Hírlap szerkesztője volt, 1895-től Budapesten a képviselőház segédkönyvtárosa, majd 1911-1916 között a képviselőház könyvtárának igazgatója volt.
A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja volt. Írt verset, kritikát, iránycikket, képmagyarázatot. Pesti évei alatt születtek legjelentősebb művei, újradolgozta fiatalkori alkotásait. Arany János költészetének hatására kezdte el feldolgozni a hun-magyar mondakört, hun tárgyú eposz-ciklusának része az Attila fiai című trilógája: Ellák. Budapest, 1885; Aladár. Szatmár, 1893; Csaba. Budapest, 1909. Kisebb költeményeit Bakóczi Károly rendezte sajtó alá (Székelyudvarhely, 1921).
Nyugdíjazása után 1907-ben hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették. 1993-ban szülőfaluja, Felsőboldogfalva iskolája felvette a költő nevét, az épület előtt álló szobrát Szabó János készíttette.
|
|
115 éve
1906. március 17. Székelykeresztúron született Gyallay Pap Sándor költő.
Pap Mózes fia. A Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban 1925-ben érettségizett, egy ideig a kolozsvári egyetemen jogot hallgatott. 1938-39-ben a szegedi Széphalom társszerkesztője volt. Verseit a Keresztény Magvető, a Magyar Nép és a Pásztortűz közölte. Románból is fordított, "az Erdély földjén élő népek barátságos szellemi találkozóját igyekezett elősegíteni." Verseiben a szülőföldje, iskolája, a székelység nosztalgikus felidézése mellett visszatérő téma a halál és az elmúlás. Kötetei: Felsikoltok!... (Kv, 1933, 1937) Parancsolom: Tűrni kell!! (Kv., 1934, 1938); Fekete kalászok (Kv., 1935); Zúg a rengeteg (Kv., 1936, 1938,1939); Őszi ének (Kv., 1940). Őszi ének (Kv 1940). (Székelykeresztúron halt meg, 1944. november 8-án).
|
|
Fotóalbum
