100 éve

1920. február 26. Somogyszentpálon született Kovács Dénes muzeológus, néprajzi író, festő. Álneve Csíki Dániel. Rajztanárként kezdte pályáját Csíkszeredában 1944-ben, majd 1950-től a Csíki Múzeum igazgatója volt. A Csíki Múzeum Közleményei, és más múzeumi kiadványok szerkesztőjeként forrásértékű tanulmányokat közölt. Koncepciós perben letartóztatták, 1963-tól ismét muzeológusként tevékenykedett, 1968-tól népművészeti irányító volt a Hargita Megyei Művelődési Bizottságnál. Csík néprajzi- népművészeti örökségének feltárásával és kiadásával foglalkozott. Munkái: Székely Zoltánnal közösen készült két hely- és művelődéstörténeti jellegű munkája: Adatok a dákok késő vaskori műveltségéhez (Csíkszereda, 1954), A csíkszentkirályi ezüstkincsek (Csíkszereda, 1955). Gyimesi csángó írott tojások című népművészeti munkáját a Hargita megyei Népi Alkotások Háza adta ki (Csíkszereda, 1969). A Hargita Kalendárium számára is készített néprajzi tanulmányokat. Szerkesztésében jelent meg a kétnyelvű Csontkarcolatok, porszaruk rajzai című munka (Csíkszereda, 1975). A gyimesfelsőloki tanulók linóleummetszetei című kiadványt népművészeti írányító tevékenysége idején adták ki 1973-ban. (Csíkszeredában hunyt el, 1977. szeptember 8-án).

Lásd Hargita megyei személyiségek adatbázisa: Kovács Dénes (muzeológus)

125 éve

1895. február 23. Székelyudvarhelyen született Csanády György költő, hangjátékíró, rádiórendező. A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett 1913-ban, elvégezte a budapesti Kereskedelmi Akadémiát, de az irodalmoból élt. Megjárta az első világháború harctereit, a háború után Magyarországra települt át. Hírlapíró, szerkesztő, rádióriporter és hangjátékíró volt.  A májusi Nagyáldozat (Budapest, 1941) című misztériumjátékában található, eredetileg zsoltárnak készült verse Székely himnusz címen vált ismertté. Kötetei: Az évek (versek, Kolozsvár, 1927), Álmok (versek, 1926), Ének (versek, 1934). Székelyudvarhelyen nyugszik, hamvait 1980-ban szállították haza a budapesti Farkasréti temetőből. (Budapesten hunyt el, 1952. május 3-án).

135 éve

1885. február 11. Bereckben született Jénáki Ferenc bölcsészdoktor, főgimnáziumi tanár és igazgató, pápai kamarás. Kézdivásárhelyen érettségizett, majd Gyulafehérváron végezte a teológiát. 1908-tól brassói káplán volt.1913-ban a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát, 1914-ben pedig ugyanott megvédte Kájoni János egyházi énekgyűjteményéről szóló doktori értkezését. 1912-től a kantai (kézdivásárhelyi) főgimnáziumban tanított. Sokoldalú, kivételes nyelvérzékkel rendelkező ember volt, szaktárgyai mellett román, francia, és német nyelvet is tanított. 1924 tavaszán Moldvába utazott, a távolabbra eső Románvásár környéki csángó településeket kereste fel, az ott élő csángók vallási élete, anyanyelvi kultúrája és szokásrendje maradványai után kutatott. Csángóföldi útjáról a Brassóban megjelenő Erdélyi Tudósító hasábjain számolt be. 1926-őszétől a csíkszeredai főgimnázium igazgatójává nevezték ki, 1928 januárjában azonban felfüggesztették igazgatói állásából. A püspök Gyulafehérváron a finevelő intézet régenssévé nevezte ki, 1934-ben pápai kamarási rangot kapott. A második világháború után a kolozsvári piarista gimnáziumban tanított, az 1950-es évektől Marosszentgyörgyön teljesített papi szolgálatot. Munkája: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár, 1914. (Marosszentgyörgyön hunyt el, 1970. december 30-án).

Lásd Hargita megyei személyiségek adatbázisa:  Jénáki Ferenc

40 éve

1980. február 10. Budapesten meghalt Soó Rezső, dr. biológus, botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas tudós. Középiskoláit Kolozsváron végezte, 1925-ben a budapesti egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Két évig Berlinben tanult, majd a frissen alakult tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet adjunktusa lett. 1929-től a debreceni egyetem növénytani tanszékét vezette, florisztikai és geobotanikai kutatások mellett vegetációtörténettel és természetvédelemmel is foglalkozott. 1940–1944 között Kolozsváron, a háború után pedig egy évtizeden át ismét Debrecenben egyetemi tanár, dékán, illetve az MTA Biológiai Osztályának elnöke. A debreceni tanszék vezetőjeként fő feladatának a hazai növénytársulások kutatását, elemzését és megismertetését tekintette. 1951-ben jelent meg két kötetben A Magyar Növényvilág Kézikönyve, Magyarország vadon termő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója - Soó Rezső és Jávorka Sándor tollából. 1955-ben költözött Budapestre, ahol 1969-ig – nyugállományba vonulásáig – az ELTE növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének professzora, a botanikus kert igazgatója lett. Hat évtizedes tudományos munkássága során több mint 600 publikációt, köztük 30 könyvet írt. Soó Rezső legfontosabb műve A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve (I-VII kötet, Budapest, 1964-1985). (Székelyudvarhelyen született, 1903. augusztus 1-én).

Lásd Hargita megyei személyiségek adatbázisa: Soó Rezső

165 éve

1855. február 1. Homoródszentmártonban született Kelemenné Zathureczky Berta író, zeneszerző. Jelentős irányítója volt Sepsiszentgyörgy kulturális életének a Jótékony Nőegylet elnökeként: műsoros rendezvények és adakozások jövedelméből tetemes összegekkel járult hozzá a Székely Nemzeti Múzeum felépítéséhez. Kapcsolatban állott Mikszáth Kálmánnal, megrendezte Jókai Mór 50 éves írói pályájának jubileumi ünnepségét, nevéhez fűződik a sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda létrehozása (1921). A város saját halottjaként a múzeum díszterméből búcsúztatta. Megzenésített költeményei népszerűek voltak. Emlékezzünk régiekről című kötetében (Kolozsvár, 1910) a székely rege- és mondavilág legszebb darabjait szedte csokorba. Regényei közül kiemelkedik a kétkötetes Asszony átka az asszony (Sepsiszentgyörgy 1922) és főműve, az eredetileg a Brassói Lapokban folytatásokban megjelent, majd három kiadást megért Simonyi óbesterné (Brassó 1925), melynek témáját Szádeczky Kardoss Lajos Báró Apor Péter élete című munkájából vette. (Sepsiszentgyörgyön halt meg, 1924. január 20-án).