1893. augusztus 23. Csíkverebesen született Sándor Imre erdélyi püspöki helytartó, vértanú pap.
1893. augusztus 23. Csíkverebesen született Sándor Imre erdélyi püspöki helytartó, vértanú pap.
Középiskoláit Csíksomlyón és Csíkszeredában, a teológiát Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1916-ban szentelték pappá Gyulafehérváron. Káplán volt Gyulafehérváron és Brassóban, majd hitoktató Gyulafehérváron és a brassói zárdai leányiskolában. 1920-tól a csíkszeredai gimnázium hittantanára volt. 1930-tól Kolozsváron az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség igazgatója volt. 1933-ban pápai titkos kamarássá nevezték ki, 1934-től öt éven át Székelyudvarhelyen volt plébános és főesperes, 1939-től Gyulafehérváron általános püspöki helynökként tevékenykedett. Cikkei, írasai az erdélyi katolikus sajtóban jelentek meg, egyik elindítója volt az Erdélyi Iskola című folyóiratnak. A bécsi döntés az erdélyi római katolikus egyházmegyét kettészakította, Márton Áron püspök Gyulafehérváron maradt, az észak-erdélyi részen, Kolozsvár központtal szervezett püspöki helytartóságot 1940-től öt éven át Sándor Imre irányította. 1944-ben a Kolozsváron létrejött Erdélyi Magyar Tanács Tagjaként aláírója volt annak a Memorandumnak, amely a szövetségesekkel való fegyverszünetet és a románokkal való megbékélési politikát sürgette. Az egyházmegye újraegyesítése után vikárius és a káptalan nagyprépostja volt. 1950 májusától, Boga Alajos letartóztatása után ő lett a püspöki helytartó, de egy éven belül őt is letartóztatták hazaárulás címén és elítélték. (A Râmnicu Sărat-i börtönben halt meg 1956. február 29-én).