Gáspár-Singer Anna írásai eddig irodalmi folyóiratokban – Élet és Irodalom, Jelenkor, Alföld, Kalligram, Látó, Szépirodalmi Figyelő – és antológiákban jelentek meg. A Kalligram Kiadónál jelent meg 2019-ben első kötete, a Valami kék.
„Csupa szín, csupa fűszer, akár egy közel-keleti bazárban. Idegenség és generációkon átívelő identitáskeresés, Erec, emigráció, hagyomány és hétköznapok között pulzáló űr, olyan kulturális ütközőpontokon, mint Budapest, Jeruzsálem, Kairó vagy a szomszédos hálószoba. Egy képernyőre fagyott chat-ablak, benne Skype-apuka, egy társkereső-profil választott idézetei. Valami régi, valami kölcsön, valami kék… – A könyvben minden történet egy-egy dráma, prózában elmesélve. Ebben a világban látszólag mindennek utána vagyunk, de az életnek egész biztos, hogy nem. A levegő sűrű, mint egy bioboltban, a változás többnyire illúzió: ez teremt alapvető folytonosságot a figurák számára” – méltatja Vida Gábor író.
Hidas Judit novellái az Élet és Irodalom, Holmi, Jelenkor, Lettre, Bárka, Alibi, Mozgó Világ, stb. hasábjain olvashatók. Első kötete Hotel Havanna címmel 2013-ban látott napvilágot, amellyel 2014-ben Hidas Judit képviselte Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Boldogság tízezer kilométerre címmel jelent meg a Kalligram Kiadónál 2019-ben legutóbbi kötete, amelyben fiatal felnőtt korától a negyvenes évei közepéig követhetjük nyomon a főhős, Anna életét.
„Látjuk egyetemistának, szexuális identitásában bizonytalan fiatal lánynak, mintafeleségnek, meg nem értett és meg nem értő társnak, mintaanyának és gyermekeitől majd’ megőrülő lestrapált nőnek, művészi ambíciótól fűtött fotósnak és középszerű vidéki lapnál gályázó fotóriporternek. A kirajzolódó életút azonban se nem a fejlődés, se nem a hanyatlás krónikája, hanem a mindig-ugyanazé: minden történet egy hurok, mely a vágyakozás, az álmodozás, a remény, a csalódás-megcsalatás vonalán vezet vissza ugyanoda, az újrakezdés homályos ígéretéhez. Anna nem egyszer bosszantó és sziszüphoszi végeérhetetlenségében mégis nagyszabású hétköznapi küzdelmeinek elmesélésével Hidas Judit az önáltatás és az önkeresés egyszerre kritikus és empatikus krónikáját rajzolja meg, és egy olyan nagyon mai, középosztálybeli nőfigurát teremt meg, aki sokunknak lehet kényelmetlenül és szerethetően ismerős” – írja róla Gács Anna.
Szeifert Natália 2005 óta publikál verset és prózát. Írásai megjelentek többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram, Palócföld, Forrás folyóiratokban. 2009-ben elnyerte a Palócföld novellapályázatának különdíját 2012-ben az Élet és Irodalom tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját vehette át, próza kategóriában. Legutóbbi kötete: Mi van veletek, semmi? a Kalligram Kiadónál jelent meg, és a kétezer-tízes évek Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző mintegy harminc évre.
(…) Ez a próza nem tesz felesleges tiszteletköröket azért, hogy az olvasónak bemeséljen valami nagyszabású hantát – nincs széles horizont, nincs történelmi tanulság, nincs szakállsimogató bölcselkedés. Van viszont tűpontos megfigyelés, szilárdan épített mondatok foglalatába szorítva, és van az a megmagyarázhatatlan életkedv, ami a legszomorúbb konzekvenciát is képes nevetve, vagy legalábbis mosolyogva előadni.
Az egyetlen metafizika a derű, amely ebben a pontos és fegyelmezett fugákban kergetőző gondolatokban kibírja, és ez a derű a személyiség derűje. Szeifert nem képes a legsötétebb mondataiban sem lemondani az eredendő derűről, amely nála mintegy a nyelv alapszerkezetéből sugárzik, a szavak sorrendjéből, a tagmondatok arányából, a dialógusok pontos elhelyezéséből, és abból a ritmusérzékből, amely végső soron ezt az egész zenét alapjaiban meghatározza – állítja Szeifert Natália prózájáról Péterfy Gergely író.
Fotóalbum
